Odpadneme (Szlovák)
Opadneme, jak ono choré lístie, a ako tomu, takže ani nám niet návratu späť k rodným výšinám; kto klesol v hrob, ten sklesol navždy, iste.
Čo slávy, moci zjavy plamenisté? Len vznikol vehlas, mizne k pustinám; a slávy žiar tiež toľko ako plam, čo v jeseň zahrá na zažltlom liste.
Veď krušné: — Žiješ? Trváš v nebezpečí. Si istý? Zvečnels' smrti na korisť… Ach, hrozné — až sa povedomiu prieči! Pre zánik vzniknúť, ku odchodu prísť; jak šťastný, čo to nevie, onen list! Čo vravíš, duša? — Verím tvojej reči! Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Zlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk & docbook.tomasulej.sk |
Az idézet forrása | Dielo digitalizoval(i) Michal Garaj, Tomáš Sysel, Tomáš Ulej. / CCA-NonCommercial-NoDerivs 2.5 License |
|
Lehullunk (Magyar)
Lehullunk, mint a súlyos, sárga lomb. Annyi esélyünk sincs, mint a levélnek, hogy a zúgó magasba visszatérhet; s ki sírba hullt -- örökre zárva van.
Mit ér a dicsfény, hírnév, hatalom? Alig lobban fel - - a pusztába vész el; hiába ragyog ezer cifra fénnyel - - a görbe ősznek tikkadó alom.
Fájdalom: míg élsz - - csak abban a hitben, hogy halálfia lettél! (Az levél!) Ez ellen dúl a tudat, szellem, isten. Jönni, hogy menjünk, menni, hogy kimúljunk; boldog az ezt sem sejtő falevél. - Mit mondasz, lelkem? - Hiszem, hogy megújulsz!
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Kozmosz Könyvek (Budapest) |
Az idézet forrása | Cseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája |
Könyvoldal (tól–ig) | 106-107 |
Megjelenés ideje | 1986 |
|