Nexø, Martin Andersen (1869–1954) Works   hu da

Biography

Martin Andersen Nexö (1869-1954) dán író. Az emberi nyomorúság krónikása saját tapasztalataiból merítette világhírűvé vált könyveinek történetét: Koppenhága egyik nyomornegyedében sokgyermekes, mélyszegénységben élő családban született 1869. június 26-án. Italozó életmódot folytató apja útkövező munkás volt. 1877-ben a család Bornholm szigetére, Nexö városába költözött, innen későbbi írói neve. Kamaszként volt pásztorfiú és cipészinas, majd 1889 és 1893 között - egy pártfogója támogatásával - elvégezte az Askov Népfőiskolát.

Rövid ideig egy odensei iskolában tanított, de súlyos tüdőbetegsége miatt az oktatással fel kellett hagynia. Baráti kölcsön segítségével húsz hónapig Olaszországban és Spanyolországban utazgatott, majd a koppenhágai állami tanítóképző egyéves tanfolyamát látogatta. Ennek elvégzése után a frederiksbergi iskola tanára lett. Első műveit is ekkortájt írta. Többnyire éjszaka alkotott, ami annyira megviselte szervezetét, hogy ismét le kellett mondania a tanításról. 1901-től szabadúszó íróként dolgozott, mellette a Politiken című radikális napilap munkatársa volt.

Első elbeszéléseit, regényeit pesszimista szemlélet, sötét színek jellemzik, témája - mint a későbbi nagyregényeké is – a szegény emberek, munkások, parasztok élete.

A nagy áttörést a Hódító Pelle című négykötetes regénye hozta meg számára, amelyen 1906 és 1910 között dolgozott. A számos önéletrajzi elemet tartalmazó mű egy szegényparaszt fiának szellemi és társadalmi fejlődését beszéli el munkásvezérré emelkedéséig. A könyvből készült film, Bille August rendezése, 1988-ban az Oscar-díjat és a cannes-i Arany Pálmát is elnyerte. Következő nagyregénye, a Ditte, az ember lánya egy szegénysorból származó fiatal nő szomorú sorsán keresztül mutatja be a századfordulós Dánia szegényeinek életét, mindennapi küzdelmeit.

Martin Andersen Nexö-nél talán egy népies dán költő sem ismeri jobban a tömeget: „alakjai mindig élesen egyéniek, mégis típusértékűek. Művészetének pompás vonása, hogy a tömeg lényegének és gondolkodásának ezer jele tükröződik benne, bár egyes személyeinek individuális életét sose halványítja el. […] A valóságnak ez a tántoríthatatlan művésze erősen realisztikus képeit a társadalom mélyéből idézi, ahonnan maga is jött. Alakjainak festője s egyben előharcosa.”

Két legismertebb műve a sok életrajzi elemet tartalmazó Hódító Pelle (1906-1910) és a Ditte, az ember lánya (1917-1921, Szürke fény címmel is megjelent) középpontjában is a munkásosztály egy-egy alakjának élete áll. Azonban „aki Nexö költészetét teljes sokrétűségében meg akarja ismerni, kisebb elbeszéléseit se teheti félre”: novellagyűjteményeket adott ki (A mélység énekei, A gyermekkor partján, Szerencse, Vakondtúrás), drámája (Dangaadri emberek) és verseskötete (Versek) jelent meg.

forrás: K. K. Nicolaisen: Martin Adnersen Nexö (Elektronikus Periodika Adatbázis)

http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=1874

(Editor of this page: P. T.)