The page of Kondor Béla, Hungarian biography
Biography
Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő.
A 20. század második fele magyar művészeti életének egyik legjelentősebb, ugyanakkor – főleg a korszak nyomása alatt – tragikus sorsú szereplője volt. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.
1951-1956 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Harmadéves koráig a festő szakra, majd miután harmadéves korában „alapvető szakmai-szemléletbeli ellentétek” miatt eltanácsolták, grafikatanárai kiállásának köszönhetően a grafika szakra.
Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festő szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a főiskola kezdetétől birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja később mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára.
Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítása volt.
41 évesen, veleszületett szívrendellenességben halt meg.
|
(Editor of this page: P. Tóth Irén)