Bossong, Nora: Nachricht

Die Handschuhe waren das erste,
was sie sah. Dann sah sie ihn,
einen Mann mit Handschuhen.
Sie zog und zerrte an ihren Kleidern,
als könnte sie ein Ballkleid
aus den Lumpen reißen.
Er schielte aufs Fenster, dahinter
schmorte ein Hase im Ofen, ein falscher.
Im Vorgarten, um sie herum, lagen Trümmer,
was sich noch nutzen ließ für irgendwas.
Er knallte mit den Handschuhen,
sie wich zurück. Er gab ihr den Brief.
Der Rand war von Hand gezogen,
eine Spur schwarzer Tinte lief ins Blatt.
Die Handschuhe sah sie nicht mehr, als er ging.
Und wie sie dann ganz alleine da stand,
einen Hasen im Ofen, einen falschen, sie sagt:
Nein, das war ja nicht mehr ich,
ich kam erst später nach Hause.
Es gab falschen Hasen, vorzüglich,
aber das Gas war so teuer.
Mein Gott!

Kesztyűket pillantotta meg
először. Aztán őt,
egy kesztyűs férfit.
Húzta és rángatta öltözékét,
mintha le tudná tépni
egy korhely bálruháját.
Ablakra kancsalul néző férfi, mögötte
sütőben nyúl párolódott, egy hamis.
Előkertben, körötte, törmelék hevert,
mely talán használható még valamire.
Kesztyűjével nagyot csattantott,
hölgy hátra hőkölt. Férfi levelet adott neki.
Kézzel húzott margó,
lapon futó fekete tintanyom.
Férfi távozásakor kesztyűnek már nyomát sem látta.
S ahogy ott állt teljesen egyedül,
sütőben egy nyúl, egy hamis, így szólt:
Nem, minden bizonnyal nem én voltam már,
én csak később értem haza.
Hamis nyúl volt, kitűnő,
de a gáz annyira drága volt
Istenem!