Braun, Volker: Galilei pere (Prozeß Galilei in Hungarian)

Galilei, die nackten rosigen Füße
Auf dem heißen Fleck in der Kirche der Jungfrau
Wo der Verbrannte kürzlich schwieg, er aber
An diesem Vormittag in der Stadt Rom
Schien es wirklich, als stünde die Erde
Still, und nur er, der Eine, konnte sie
Jetzt bewegen mit einem Satz, er wußt es
Und war Gott gleich, riesig und überflüssig
Ging gebückt ins Licht in den Gassen mit seinem
Gespickten Leib, ein so großer Verräter
Daß genug Hände auf ihn zeigen würden.

Galilei, a csupasz, kivörösödött lábak
A forró kövön, a Szent Szűz templomában,
Ahol a Megégetett hallgatott a minap, de neki
Ezen a délelőttön, Róma városában
Úgy rémlett valóban, hogy mozdulatlan áll
A Föld, és ő, egyedül ő tudná egy szavával
Mozgásra bírni, tudta ezt és
Istenhez volt hasonló, hatalmas és fölösleges.
Ment görnyedten a fényben az utcákon, össze-
Köpdösött testével: akkora áruló,
Hogy elég csupán ujjal rámutatni.