Hertz, Wilhelm: Unter blühenden Bäumen...

Unter blühenden Bäumen

Lieg ich in Einsamkeit,

Von alter Zeit,

Von alter Liebe zu träumen.

Sehnsüchtige Stille ringsherum,

Nur Bienengesumm

Und fern im Tal ein Glockenklang:

Ob Hochzeitläuten,

Ob Grabgesang,

Ich wills nicht deuten.

Lenzwolken ziehn mit sanftem Flug.

O Jugendleben,

Das lang verblich,

O Frühlingsweben,

Was lockst du mich?

Goldsonnige Fernen lachen.

Neues Hoffen, neuer Trug!

Lenz, des Zaubers ist genug!

Nein, wieg mich ein

Zur süßen Ruh

Und decke du

Mein träumend Haupt mit Blüten zu!

Rosige Dämmrung hüllt mich ein:

O seliges Verschollensein,

Schlafen und nimmer erwachen!

Félrevonulva fekszek

virágzó fák alatt,

hogy múltakat

álmodjak, s régi szerelmet.

Körös-körül oly sóvár a csend,

csak méh nesze leng,

s völgyben távol harangütés:

nem fogom én fel,

hogy esketés

vagy sírbatétel.

Szelíd tavaszfelhő lebeg.

Ó, ifju élet,

mely véget ért,

ó, bizzsenések,

e csáb miért?

Visong a napos kerek táj.

Új reménység, új cselek!

Nem varázs kell, kikelet!

Jó pihenést

adj most nekem,

s alvó fejem

fedd el virággal teljesen!

Testem rózsás homályba vész:

ó, üdvös elfelejtkezés,

szunnyadok s fel se kelek már!