Matthisson, Friedrich von: Psyche (Psyche in Hungarian)

Nur wo der Kindheit Rosenpfade dämmern

 Und im Dunkel des Todes wohnt der Friede!

  Darum dehnt, mit strebendem Flügel, Psyche

   Ängstlich den Schleier.

Ahnend erhebt vom Grabtal zu den Räumen

 Das unsterblichen Lebens ihr Gedanke

  Auf entbundnen Fittigen sich; erbleichend

   Schwindet die Erde!

Freundlich entzückt ein Traumbilc so den Schiffer

 In die heimische Flur, indes Orkane

  Dräun und Blitze schon den empörten Abgrund

   Furchtbar beleuchten.

Hol rózsállik a gyermekkornak útja,

 ott honol csak a béke s a halálban,

  féltő szárnyaival Psyché azért is

   bontja ki fátylát.

Síri mélyből a halhatatlan élet

 széles térein át eszméje szárnyal

  vígan, felszabadulva, míg a föld lenn

  elhalaványul.

Így ragadja magával nyájas álom

 képe otthoni tájra a hajóst is,

  míg bőszült erejű, vad tengerárra

   lobban a villám.