Glück, Louise: Parodosz (Parodos in Hungarian)

Long ago, I was wounded.
I learned
to exist, in reaction,
out of touch
with the world: I'll tell you
what I meant to be-
a device that listened.
Not inert: still.
A piece of wood. A stone.

Why should I tire myself, debating, arguing?
Those people breathing in the other beds
could hardly follow, being
uncontrollable
like any dream-
Through the blinds, I watched
the moon in the night sky, shrinking and swelling-

I was born to a vocation:
to bear witness
to the great mysteries.
Now that I've seen both
birth and death, I know
to the dark nature these
are proofs, not
mysteries-

Megsebesültem, még régen.
Ezért tanultam meg
létezni úgy, hogy
a világot ne
érintsem: megmondom én,
mivé kellett volna válnom —
eszközzé, mi figyel.
Nem közömbös: mozdulatlan.
Egy faág. Kődarab.

Miért fárasztanám magam vitákkal, érvekkel?
Akik ott pihegnek a többi ágyban,
követni sem tudnának, hiszen
irányíthatatlanok,
mint minden álom —
A redőnyön keresztül figyeltem,
ahogy a sötét égen a hold árad, apad, —

Arra születtem,
hogy nagy misztériumok
szemtanúja legyek.
Most, hogy már láttam
születést és halált, sötét
ízükből tudom, hogy ezek
bizonyságok, nem
misztériumok —