Mindenkié dalaim,
A tied vagyok én;
Dalomnak fája csupasz
Fénylő hegyén.
Jöttél mint szelek ura,
S szállt, messzire,
Lombom mint a feledés:
A világ pereme.
Dalomnak fája csupasz
Fölötte egek –
Másnak adtam dalaim,
Magamat neked.
---------------------
Megjegyzés. Az eredeti nem mondja, hogy a feledés a világ pereme, hanem: ... s a levelek forgó örvényben elszálltak / Messzire akár az elfelejtett dolgok / A világ peremén túlra. Az ilyen eltérések miatt mondják, hogy traduttore – traditore, fordítás – ferdítés. De ez csak afféle elcsépelt féligazság. Az a képszerű fikció, hogy az elfelejtés messze van és az a világ határa, amelyen túl nem létezik semmi, nem különbözik lényegesen attól, hogy "mint ahogyan az elfelejtett dolgok örvénylenek ki a világ peremén túlra". Az utóbbi kép kétségtelenül jobb az előbbinél – angolul, de magyarul rossz volna, mert nehézkesen magyarázkodó, márpedig az eredeti nem nehézkes és nem rossz. /A ford./