Otero, Blas de: A la inmensa mayoria
A la inmensa mayoria (Spanish)Aquí tenéis, en canto y alma, al hombre aquel que amó, vivió, murió por dentro y un buen día bajó a la calle: entonces comprendió: y rompió todos su versos.
Así es, así fue. Salió una noche echando espuma por los ojos, ebrio de amor, huyendo sin saber adónde: a donde el aire no apestase a muerto.
Tiendas de paz, brizados pabellones, eran sus brazos, como llama al viento; olas de sangre contra el pecho, enormes olas de odio, ved, por todo el cuerpo.
¡Aquí! ¡Llegad! ¡Ay! Ángeles atroces en vuelo horizontal cruzan el cielo; horribles peces de metal recorren las espaldas del mar, de puerto a puerto.
Yo doy todos mis versos por un hombre en paz. Aquí tenéis, en carne y hueso, mi última voluntad. Bilbao, a once de abril, cincuenta y uno. Blas de Otero.
|
A mérhetetlen többséghez (Hungarian)Tessék, dalban és lélekben, tiétek ez ember: szeretett, élt, belül rég holt, s egy szép nap az utcára ment; megértett mindent; s mit versbe csak írt, mindent szétszórt.
Így van ez, így volt ez. Kiment az éjbe, szerelmi részeg, a szeme tajtékzott, menekült, csak el, nem tudva, mi végre: tán mert a lég terhe nyomta, s elég volt.
Alvó sátrak, bódék, boltok békéje, karjai lengtek, mint láng, amit szél olt; döngölte mellét vér hullámverése, horgadó harag ült egész testén tort.
Ott van! Fogjátok! Jaj! Vad angyal-lények vízszintes röptétől csíkos az égbolt; szörnyű fémhalak kikötőből révbe kúsznak tenger hátán, nyomuk sötét folt.
Egy békés emberért - összkölteményem. Végakaratom ez, tessék, mit vér ró csontomra. Bilbao, ötvenegynémely április tizenegy. Blas de Otero.
|