Otero, Blas de: Muy lejos
Muy lejos (Spanish)Unas mujeres, tristes y pintadas, sonreían a todas las carteras, y ellos, analfabetos v magnánimos, las miraban por dentro, hacia las medias.
Oh cuánta sed, cuánto mendigo en faldas de soledad. Ciudad llena de iglesias y casas públicas, donde el hombre es harto y el hambre se reparte a manos llenas.
Bendecida ciudad llena de manchas, plagada de adulterios e indulgencias; ciudad donde las almas son de barro y el barro embarra todas las estrellas.
Laboriosa ciudad, salmo de fábricas donde el hombre maldice, mientras rezan los presidentes de Consejo.- oh altos hornos, infiernos hondos en la niebla.
Las tres y cinco de la madrugada. Puertas, puertas y puertas. Y más puertas. Junto al Nervión un hombre está meando. Pasan dos guardias en sus bicicletas.
Y voy mirando escaparates. Paca y Luz. Hijos de tal. Medias de seda. Devocionarios. Más devocionarios. Libros de misa. Tules. Velos. Velas.
Y novenitas de la Inmaculada. Arriba, es el jolgorio de las piernas trenzadas. Oh ese barrio del escándalo... Pero duermen tranquilas las doncellas.
Y voy silbando por la calle. Nada me importas tú, ciudad donde naciera. Ciudad donde, muy lejos, muy lejano, se escucha el mar, la mar de Dios, inmensa.
|
Messze (Hungarian)Néhány szomorú s kifestett arcú nő minden pénztárcát mosolyogva fixál, s a bőkezű analfabéták bentről lábát mustrálják mindnek, aki kint áll.
Ó, mennyi szomj, hány koldus magány hölgye. Város, hol templomot templom szorít már, bordély bordély hátán, férfibőség dúl, s éhséget is teli marokkal kínál.
Áldott város, szeplővel teljes, búcsú- járók s házasságtörők boltja immár; város, ahol a lelkek sárból vannak, sáros lesz minden csillag, bárhol is jár.
Szorgalmas város, gyárak zsolozsmája elegyíti el a munkások szitkát s igazgatók imáját: magasságos kohók, ó, ködbe fúló pokolszikrák!
Hajnali három múlt el épp öt perccel. Kapuk, kapuk, kapuk várják, hogy nyissák. Egy alak jót vizel a Nerviónnál. Halkan húznak el rendőr-biciklisták.
Megyek, kirakatot bámulva. Paca y Luz. Gaz és társa. Selyemharisnyák. Imakönyvek. Még imádságos könyvek. Misekönyv. Tüll. Vitorla. Fátyol. Mismás.
S a Szeplőtlen kilenced-mondókái. Fönt meg összefonódott lábikrák tobzódása. Botránynegyed ez, kérem... De nyugton alszik még szobalány, kislány.
Járok az utcán fütyörészve. Város, szülőhelyem, fiad már csak legyint rád. Város, hol messziről hallani s messze: végtelen tengerén az Isten kint jár.
|