Valencia, Guillermo: A tevék (Los camellos in Hungarian)
|
Los camellos (Spanish)Dos lánguidos camellos, de elásticas cervices, Alzaron la cabeza para orientarse, y luego Un lustro apenas cargan bajo el azul magnífico, Vagando taciturnos por la dormida alfombra, Son hijos del desierto: prestóles la palmera Dijeron las Pirámides que el viejo sol rescalda: Los átomos de oro que el torbellino esparce Todo el fastidio, toda la fiebre, toda el hambre, Ni las sutiles mirras, ni las leonadas pieles, ¡Bebed dolor en ellas, flautistas de Bizancio, ¡Oh, artistas! ¡Oh, camellos de la llanura vasta ¿Qué pueden los ceñudos? ¿Qué logran las melenas Se pierde ya a lo lejos la errante caravana ¡No! Buscaré dos ojos que he visto, fuente pura Y si a mi lado cruza la sorda muchedumbre
|
A tevék (Hungarian)Két lankadt teve ballag, nyakszirtjük íj-rugalmú, Fejüket fel-felkapják tájékozódni: tüstént Mihelyt az óriási kékség fénnyel derengő, Hallgatagon haladnak, alattuk alvó szőnyeg: Két sivatag-szülötte, nyakuk mint fügepálma, A sok piramis így zeng, melyet vén nap melenget: Aranyló szemcse-kúpok pörögve szétterülnek, Csak lázmarás, csak éhség, csak sivár unalom van; Se tünde délibábok, se oroszlán sörénye, Hát hörpintsél e kínból, Bizáncnak fuvolása, Ó, művész! Ó, tengersík, tág sivatag tevéje, Mit árthat fenevad düh? Hogy érnék el, a szomjtól Eltűnt a karaván már, s én, odaveszve, fáradt, Nem! Láttam én egy szempárt, s tikkadt ajkam e szűzi S ha süket sokaság tart az utamon keresztül,
|