This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vallejo, César: Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (VIII) (España, Aparta de mí este cáliz (VIII) in Hungarian)

Portre of Vallejo, César
Portre of Nagy László

Back to the translator

España, Aparta de mí este cáliz (VIII) (Spanish)

VIII

 

Aquí,

Ramón Collar,

prosigue tu familia soga a soga,

se sucede,

en tanto que visitas, tú, allá, a las siete espadas, en Madrid,

en el frente de Madrid.

 

¡Ramón Collar, yuntero

y soldado hasta yerno de tu suegro,

marido, hijo limítrofe del viejo Hijo del Hombre!

Ramón de pena, tú, Collar valiente,

paladín de Madrid y por cojones; Ramonete,

aquí,

los tuyos piensan mucho en tu peinado!

 

¡Ansiosos, ágiles de llorar, cuando la lágrima!

¡Y cuando los tambores, andan; hablan

delante de tu buey, cuando la tierra!

 

¡Ramón! ¡Collar! ¡A ti! ¡Si eres herido,

no seas malo en sucumbir: ¡refrénate!

Aquí,

tu cruel capacidad está en cajitas;

aquí,

tu pantalón oscuro, andando el tiempo,

sabe ya andar solísimo, acabarse;

aquí,

Ramón, tu suegro, el viejo,

te pierde a cada encuentro con su hija!

 

¡Te diré que han comido aquí tu carne,

sin saberlo,

tu pecho, sin saberlo,

tu pie;

pero cavilan todos en tus pasos coronados de polvo!

 

¡Han rezado a Dios,

aquí;

se han sentado en tu cama, hablando a voces

entre tu soledad y tus cositas;

no sé quién ha tomado tu arado, no sé quién

fue a ti, ni quién volvió de tu caballo!

 

¡Aquí, Ramón Collar, en fin, tu amigo!

¡Salud!, hombre de Dios, mata y escribe.

 

10 septiembre 1937



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.literatura.us/vallejo/caliz.html

Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (VIII) (Hungarian)

VIII

 

Itthon,

Ramón Collar,

a családod kötélből kötélbe kapva

létezik lassan,

amíg te ott a hét kardot viseled Madridban

a madridi fronton.

 

Ramón Collar, te ökrösfiú,

te katona, apósod veje egészen,

férj, utolsó fia a vén Emberfiának!

Kínok Ramónja, te, bátor Collar,

ki Madrid hőse a töke révén is, Ramónka,

itthon

a tieid sokat gondolnak frizurádra!

 

Aggódnak s könnyen sírnak a könny idején.

És lépnek a dobok idején; társalognak

ökreiddel a föld idején!

 

Ramón! Collar! Te! Ha megsebesülsz,

nehogy meghalj, tartsd magadat!

Itthon még megvan kegyetlen képességed a fiókban,

itthon

a sötét nadrágod, ami idővel

egymaga is tud járni, elnyüvődni;

itthon

az apósod, Ramón, az öreg,

lányával ha találkozik, téged veszít el mindig!

 

Tudatlak, hogy megették itthon a húsod,

s nem tudnak róla,

melledet, s nem tudnak róla,

lábadat is:

de töprengve néznek porkoronázta nyomodra!

 

Imádkoztak Istenhez

itthon;

megülték ágyadat, és hangoskodtak

kihűlt helyedben, holmijaid közt;

nem tudom, ki szánt az ekéddel, nem tudom,

ki jár hozzátok, s kicsoda tér meg lovadtól!

 

Szóval, itthon, Ramón Collar. Én a barátod.

Ölellek öregem, ölj és írjál!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap