Koskenniemi, V. A.: Iskolaút (Koulutie in Hungarian)
|
Koulutie (Finnish)Olen unessa useasti sinun kaduillas, koulutie. Kotiportilta kouluun asti minun askeleeni vie.
Syysaamu kirpeä koittaa yli heräävän kaupungin ja sen laidassa koski soittaa tutun sävelen ilmoihin.
Talot matalat kahta puolta - miten tunnen ne tarkalleen! Yli niiden mäeltä tuolta kohoo kirkko tornineen.
Ja mun matkani keskitiellä näky ihana, aamuinen: tytön sinisen kohtaan siellä ja katsehen sinisen.
Vie jalat kuin karkelossa läpi pienen puistikon. Sen penkillä kuutamossa ens runoni tehty on.
Ja puiston puiden takaa - miten lempeine silmineen! - mua katsoo kaunis, vakaa runoruhtinas, piispa Franzén.
Ja koulun aitaa vastaan jo vanhan rehtorin nään. Miten tuttu astunnastaan ja ryhdistä miehisen pään!
Syysaamu kirpeä koittaa yli heräävän kaupungin ja sen laidassa koski soittaa tutun sävelen ilmoihin.
Ja ma unhotan läksyni vaivan ja kaikki niin kaunihiks saa. Mua jossain kaukana aivan, elo ihana odottaa. -
Olen unessa useasti sinun kaduillas, koulutie. Ah, enkö ma hautahan asti myös koululainen lie?
|
Iskolaút (Hungarian)Gyakran az álom elém állít, köves utcáiddal, iskolaút. Kapunktól egész az iskoláig voltál léptemhez kalauz.
Hűvösen kél föl az őszi nap, ébred a város komoran, szélén szapora zajjal egy patak dalol, s a tájon átrohan.
Házak guggolnak hosszan kétfelől – milyen pontosan tudom még! És felettük, amott a dombtetőn templomtorony tekint szét.
Boldog, reggeli utam közepén gyönyörű látvány integet: kéken libbenő lánykát látok én, s két játszi kék szemet.
Táncos gyalogutakon jártam, keresztül egy kis fasoron. Ott, a padon, holdsugárban írtam első verssorom.
És a fasor fái mögül – arcán micsoda szelíd fény! – néz reám, figyel rendületlenül a költőkirály püspök, Franzén.
S az iskolakerítésnél jön is már a vén rektor. Oly ismerős kemény léptén nem fogott ki az öregkor!
Hűvösen kél föl az őszi nap, ébred a város komoran, szélén szapora zajjal egy patak dalol, s a tájon átrohan.
Feledésbe hull sok kínos lecke, és minden oly ragyogó már. Érzem, engem valahol messze boldog, gyönyörű élet vár.
Gyakran az álom elém állít, köves utcáiddal, iskolaút. Hát nekem most már mindhalálig egy örökös iskola jut?
|