1a
Amikor az istenek vizet bocsátottak a földre,
az átemelő szivattyút épp apám kezelte. A görbe
folyó gátja mellett lapult a kis kunyhója.
Sivár férfiszoba, rideg deszkabódé volt,
az ablaka berácsozva. Egy nagy rozsdás
vaslakat zárta. Zsír és pálinka volt benne
kenyérrel. Füstölt sonka, szalonna kevés.
1b
A gátat két vascső fúrta át. Nehézkesen
pöfögött a dízelmotor, amely meghajtotta
a szivattyú hengereit, amelyek jártak
1c
le s fel egész nap. Borzasztóak a gépek,
mert nem fáradnak soha el. Valami elátkozott
erő hajtja őket örökké. Szívták fel a hatalmas
csőbe a folyó vizeit. Roppant kígyóként
tekergett a rozsdás cső a folyótól át
a mezőre. Ráccsal meg szűrőkkel volt
a vége lezárva, hogy elszippantsa a görbe
2
futású mederből a vizet. Apám nézte a gép
óráit, kapcsolta a fekete bakelitből készült
fő- és alkapcsolókat. Figyelte, simogatta, meg-
szelídítni próbálta a borzalom gyermekeként
született vasszerkezetet. A gép nem aludt,
és apám szolgálta egész nap, éjjel és nappal.
Csodálata tartotta lekötve. A gép megbabonázta,
és nem tudott szabadulni előle. Vigyáznia kellett
a nyomásra, a motor hűtésére, az olajozásra,
hogy a népgazdaságot kár nehogy érje soha.
3a
Így telt az idő. Nagy hordókban állt ott a
gázolaj. Körülötte a kiégett fű zörgött, ha
szél futott végig a parti fűzek koronáján. Eldobott
rongyokkal szívta apám fel az elcsöpögött
olajat. Fényesítette az alkatrészeket, a
tompa fém rudakat smirglizte, hogy csillogjon
az öntvény. A ritka rézcsövek ragyogása
olyan volt, mint az őszi lombkorona
látványa. A sárga és a ritka vörösréz tiszteletet
keltett. Meg az új anyag, az addig sose látott
nikkelborítás. Az autók meg a vadiúj
motorok luxusa volt ez a fém. És mint Kirké
szigetén, itt a gépek varázsolták el az
embereket. A férfiak, akik a gépek közt
3b
laktak. Kék munkásruha, bakancs, egyhetes
borosta az arcon. Gyomorszagú csókot
kaptam apámtól. Hányás- és pálinkaszagot. El-
morzsolt könny volt szeme sarkában. Meg-
alázottság, félelem és sunyiság érződött
ekkor ki belőle. Rozsda és gépzsír, kipufogó
szaga terjengett errefelé. Apám előjött a
kalyibájából, amelyben a szolgálatot teljesítette.
Nem jöhetett haza hozzánk, mert a népgazdaság
meg a téesz vagyonát őrizte: a gépet.
Karbidlámpával világított a sötétben, azzal
ment le fenekezni a folyóra. Harcsákra
vadászott, a folyó isteneitől titkon orozva
4
el. Így múlt el az ősz, amikor a rizstáblák már
szomjasan várták a tavaszt, hogy beleplántálják
a zsenge növényeket. Ezért ősszel előkészítették
a talajt, mert még sose látott senki erre növényt,
csak a boltban a rizskását hántolva. Csak a B rizst.
Az istenek izgatottan lesték e merészséget, amely
megváltoztatta a tájat. A Deukalion téesz példa
gyanánt állt a többi előtt. A szikes talajon hogy
terem majd új világ: zöld tenger, amelyből
a zárszámadáson osztanak majd a tagoknak
végre haszont is. Apám hitt benne, hogy a mostani
ötéves terv már elhozza a jobb életet minekünk is.
5a
Anyám nem hitte soha, azt mondta apámnak,
hogy meneküljünk, amíg lehet el. Nincs ennek
értelme semmi. Gyűlölnek minket. Még a családod
se akarja, hogy itt légy, mondta. Miért kapaszkodsz
beléjük, ha ők se szeretnék. Itt semmit se tanulnak
5b
a gyerekek. De apám csak ragaszkodott, és
nem tudta elhagyni a helyet. De az árvíz után
kizavarta őt a falu, kivetette magából. Kirúgták
a téeszből, de ő másnap reggel bement, felvette a
munkát, mintha mi sem történt volna. Mert van
családja, el kell tartani őket, ezt nem tehetik,
mondta, és könyörögve akarta a munkát. Aztán
5c
mégis kidobták a műhelyből, ahol szerelőként tette
volna a dolgát. Eljárt két faluval odább, Kömörőbe
a keverőbe. Járt a talajosokhoz, akik földgyalukkal
dolgoztak. Rizsföldeket készítettek, gátakat, a termő-
réteget legyalulták. Járt az erdészethez télen,
törzsöközni. Volt munkanélküli: makkot szedett
az erdőn, eladta a disznós gazdáknak, hogy hízzon
az állat. Taplógombát szedett le a fákról. Aztán
6a
amikor senki se vállalta a Rizstelep gépházában az
átemelő szivattyú kezelését, amellyel a rizsföldeket
kellett víz alatt tartani nyáron, meg a távollétet
a családtól, akkor őrá gondolt a vezetőség. Hat
hónapig tartott a tanfolyam, amelynek díját hitelre
fizette anyám ki. De az első ősz után a következő
tavaszon jött a Nagy Árvíz, és néhány hordót
elsodort magával a lerohanó zöldár. Kártérítésre
kötelezte apámat a téesz, hivatkozva a gondatlanságra.
A kár nem vita tárgya. Az összeg akkora volt,
6b
hogy anyám összeomlott. Apám szót emelt, mire
megverni akarták. Ekkor szaladt el a kerteken át,
és két évig alig láttuk. Éjszaka jött begubózva
ruhába, a kert felől felosont. Hajnalban már tova-
futott elmenekülve, hamarabb, hogy a hajnal rózsája
az ég alján szirmát kinyitotta. Mi meg éltünk
7
egyedül, szedegetve az erdőn. Anyám
tavasszal csalánt gyűjtött, hogy levest főzzön
belőle. Míg apám egy fészerben lakott,
két évig kutatva a munka után mindig. Almás-
ládák raktára volt a szobája. A göngyöleget
tartották itt. Ebből készített magának
bútort. Ládákat rakott egymás mellé. Össze-
kötözte spárgával. Egy szivacsot tett rá, meg
egy katonai plédet. Almásláda volt a széke.
Állítva két láda az asztal. Így élt az
apám két évig. Közben a Deukalion téesz
földjén elapadt a víz. Elnyelte a föld a Rizs-
telepet. Maradt a szikes, ami addig is ott volt.
