Scotellaro, Rocco: Sempre nuova è l'alba
Sempre nuova è l'alba (Italian)Non gridatemi più dentro, non soffiatemi in cuore i vostri fiati caldi, contadini.
Beviamoci insieme una tazza colma di vino! che all'ilare tempo della sera s'acquieti il nostro vento disperato.
Spuntano ai pali ancora le teste dei briganti, e la caverna - l'oasi verde della triste speranza - lindo conserva un guanciale di pietra...
Ma nei sentieri non si torna indietro. Altre ali fuggiranno dalle paglie della cova, perché lungo il perire dei tempi l'alba è nuova, è nuova.
|
Mindig új a hajnal (Hungarian)Ne kiabáljatok belém többet, ne fújjátok többé szívembe szátok meleg lehelletét, parasztok.
Igyunk meg együtt egy telt kupa bort! hogy vidám legyen esténk, s ádáz sorsunk szele is elpihenjen.
A karókon ott rémlik még a betyárok feje, és a barlang, a bús remények zöld oázisa, tisztán őrzi kővánkosát még.
De az ösvényen nincs már visszatérés. A fészek szalmájából friss szárnyak kelnek útra, mert az idők örök enyészetében mindig új s új a hajnal.
|