This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Soffici, Ardengo: Utca (Via in Hungarian)

Portre of Soffici, Ardengo
Portre of Kálnoky László

Back to the translator

Via (Italian)

Palazzeschi, eravamo tre,

Noi due e l'amica ironia,

A braccetto per quella via

Cosi nostra alle ventitre'.

 

Il nome, chi lo ricorda?

Dalle parti di San Gervasio;

Silvio Pellico o Metastasio;

C'era sull'angolo in blu.

 

Mi ricordo pero' del resto:

L'ombra d'oro sulle facciate,

Qualche raggio nelle vetrate;

Agiatezza e onorabilita'.

 

Tutto nuovo, le lastre azzurre

Del marciapiede annaffiato,

Le persiane verdi, il selciato,

I lampioni color caffe';

 

Giardinetti disinfettati,

Canarini ai secondi piani,

Droghieri, barbieri, ortolani,

Un signore che guardava in su;

 

Un altro seduto al balcone,

Calvo, che leggeva il giornale,

Tra i gerani del davanzale

Una bambinaia col be'be';

 

Un fiacchere fermo a una porta

Col fiaccheraio assopito,

Un can barbone fiorito

Di seta, che ci annuso';

 

Un sottotenente lucente,

Bello sulla bicicletta,

Monocolo e sigaretta,

Due preti, una vecchia, un lacche'.

 

- Che bella vita - dicesti -

Ammogliati, una decorazione,

Qui tra queste brave persone,

I modelli della citta'.

 

Che bella vita, fratello! -

E io sarei stato d'accordo;

Ma un organetto un po' sordo

Si mise a cantare: Ohi Mari...

 

E fummo quattro oramai

A braccetto per quella via.

Peccato! La malinconia

S'era invitata da se'.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.frasi.net/autore.asp?

Utca (Hungarian)

Hárman voltunk mi, Palazzeschi,

te, én s a gúny, kedves barátunk,

lenn az utcán karöltve jártunk,

mely véges-végig a miénk volt.

 

Ki tudná az utca nevét?

Egy vértanú nevét viselte,

vagy költőét, ki rég felejtve;

ott kéklett a sarok fölött.

 

De emlékszem sok más egyébre:

homlokzatokon arany árnyra,

üvegajtók napsugarára;

minden csupa jómód s tekintély.

 

Minden vadonat új, a járda

kék köve, mit frissen locsoltak,

zöld zsaluja az ablakoknak,

az út s a kávébarna lámpák.

 

Jól fertőtlenített vizeldék,

emeleten kanári-ének,

egy úr, ki a magasba nézett,

szatócsok, borbélyok, kofák.

 

Erkélyen ült egy másik úr,

kopaszon, újságot lapozva,

amott csecsemőt ringatott a

pesztonka muskátlik között.

 

Egy kapunál fiákker állt

kocsisával, aki aludt már,

selyemszalaggal ékes uszkár

szimatolt a lábunk körül.

 

Szemrevaló volt, míg kikenve

és kifenve biciklizett a

hadnagy, monokli s cigaretta,

két pap, egy vén hölgy, egy lakáj.

 

Be szép az élet – mondtad akkor –,

válassz magadnak egy remekszép

hitvest e derék nők, a helység

mintapéldányai közül.

 

Be szép az élet, cimborám! –

Helyben is hagytam volna ezt; de

egy kintorna, kissé recsegve,

dalolni kezdett: „Oj Mari…”

 

És négyesben róttuk mi már,

kart karba öltve, azt az utcát.

Ó, jaj be kár! A szomorúság

reánk talált hívatlanul.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap