Andrade, Eugénio de: Március és április között (Entre Março e Abril in Hungarian)
|
Entre Março e Abril (Portuguese)Que cheiro doce e fresco, Por entre a chuva, Me traz o sol, Me traz o rosto, Entre Março e Abril, O resto que foi meu, O único Que foi afago e festa e primavera ?
Oh cheiro puro e som de terra ! Não das mimosas, Que já tinham florido No meio dos pinheiros ; Não dos lilases, Pois era cedo ainda para mostrarem O coração às rosas ; Mas das tímidas, dóceis flores De cor difícil, Entre limão e vinho, Entre marfim e mel, Abertas no canteiro, junto ao tanque.
Frésias, Ó pura memória De ter cantado – Pálidas, flagrantes, Entre chuva e sol E chuva - que mãos vos colhem, Agora que estão mortas As mãos que foram minhas ?
|
Március és április között (Hungarian)Micsoda édes és friss illat, az eső kellős közepén, visz a nap, visz az arc, március és április között, az arc, ami az enyém volt, az egyetlen, amit kényeztettek, ami ünnep, ami tavasz?
Ó, tiszta és egyedül földi illat! a mimózáké, már elvirágoztak a fenyők felén; nem az orgonáké, hiszen még korai volna, hogy megmutassák a rózsáknak szívüket; hanem a félénk és szófogadó virágoké, színük meghatározni nehéz, valahol a citrom és a bor, az elefántcsont és méz között van, kinyíltak az ágyásokban, közel az öntözőhöz.
Epervirágok, ti tiszta emlékezet, hogy volt ének - halványak, illatosak, az eső és a nap között – milyen kezek szednek le, most, hogy halottak azok a kezek, amik az enyémek voltak?
|