Torga, Miguel: Cãmara escura
Cãmara escura (Portuguese)Devagar, Hora a hora, Dia a dia, Como se o tempo fosse um banho de acidez, Vou vendo com mais funda nitidez O negativo da fotografia.
E o que eu sou por detrás do que pareço! Que seguida traição desde o começo, Em cada gesto, Em cada grito, Em cada verso! Sincero sempre, mas obstinado Numa sinceridade Que vende ao mesmo preço O direito e o avesso Da verdade.
Dois homens num só rosto! Uma espécie de Jano sobreposto, Inocente, Impotente, E condenado A este assombro de se ver forrado Dum pano de negrura que desmente A nua claridade do outro lado.
|
Sötétkamra (Hungarian)Lassan, Óráról órára, S ahogy az órák a napokat egymásra pergetik, Mintha az idő savas fürdő volna, abban Látom egyre pontosabban A fénykép negatívját.
Azt, aki vagyok a látszat mögött! Ó, ez folytonos árulás, örök, Minden mozdulatban, Minden kiáltásban, Minden versben szakadatlan! Nem hazug, de megszállottja Egy olyan őszinteség-vágynak, Amely fel egyformán mutatja, színét és visszáját ugyanúgy adja Az igazságnak.
Két ember egyetlen arc, Valamiféle egymásra préselt szövetanyag, Nincsen vétke, Se ereje, S létének az a képtelensége, S arra ítéltetik, hogy lássa, Miként megy végbe A gyászvásznakkal bélelt sötétség támadása, Hogyan feketíttetik be a másik oldal fehérizzású világossága.
|