Blok, Alekszandr: Девушка из Spoleto
Девушка из Spoleto (Russian)Строен твой стан, как церковные свечи. Взор твой - мечами пронзающий взор. Дева, не жду ослепительной встречи - Дай, как монаху, взойти на костёр!
Счастья не требую. Ласки не надо. Лаской ли грубой тебя оскорблю? Лишь, как художник, смотрю за ограду, Где ты срываешь цветы, - и люблю!
Мимо, всё мимо - ты ветром гонима - Солнцем палима - Мария! Позволь Взору - прозреть над тобой херувима, Сердцу - изведать сладчайшую боль!
Тихо я в тёмные кудри вплетаю Тайных стихов драгоценный алмаз. Жадно влюблённое сердце бросаю В тёмный источник сияющих глаз.
3 июня 1909
|
Spoletói lány (Hungarian)Karcsu, akárcsak a templomi gyertya, Ám a tekintete tőre hegyes. Szűz, a találka csodája se kell ma, Mártírt, máglya tüzére vezess!
Boldogságra, kegyedre se vágyom. Sértene téged a férfiuvágy. Nékem elég, ha benézek a rácson, S gyűlik öledben a kerti virág.
Minden elillan - a nap tüze perzsel -, Hajszol a szél - de te, Mária! Fenn, Ím, kerubodnak a szárnya lebeg fel, Sajdul a kín s a gyönyör szivemen.
Éjszinü fürtjeidet telefontam Gyémánttal, mi a verseimé. Még szerető szivem is beledobtam, - Hadd tüzesítse szemedben az éjt!
1909. június 3.
|