Cvetajeva, Marina: Когда я смотрю…
Когда я смотрю… (Russian)Когда я гляжу на летящие листья, Слетающие на булыжный торец, Сметаемые – как художника кистью, Картину кончающего наконец,
Я думаю (уж никому не по нраву Ни стан мой, ни весь мой задумчивый вид), Что явственно жёлтый, решительно ржавый Один такой лист на вершине – забыт.
|
Ha nézek… (Hungarian)Ha nézek a szárnyra kelő levelekre, hogy szállnak alá, lepik utca kövét, s hogy törli le őket a piktor ecsetje – így véglegesülhet a vásznon a kép –,
azt gondolom (ó, soha senki se vágyik ölelni, simítani már fejemet), lombcsúcson, ahol csak a rozsda virágzik, levél vagyok én is – a fán feledett.
1936. október
|