1.
Ifjúságom! Idengenbe tévedt
ifjúság! Te párja tévesztett csizma!
Így tűnődünk, könnytelen, kiégett
szemmel, naptár lapjait szakítva.
Kincseid hiába osztogattad -
múzsám semmit el nem vesz belőle.
Ifjúságom! Vissza nem siratlak.
Voltál életem nehéz terűje.
A te fésűd zizgett a hajamban.
A te nyilad rezgett a szívemben.
Bőséged terhétől fuldokoltam.
Magam vétkét s másét vezekeltem.
Jogarodat visszaadom - vedd el!
Édes étkeidet nem kívánom.
Vidd a kupát mákonyfőzeteddel!
Tépett piros rongyom, ifjúságom!
2.
Denevérek lettek mind a fecskék.
Ifjúságom! Tartsunk búcsúestét.
Hadd állok a szélben itt veled,
vigasztald szegény nővéredet.
Lobogtasd még felém vissza könnyű
pipacsszoknyád! Édes galambröptű
ifjúságom, szilaj-szertelen!
Táncolj még egy utolsót nekem!
Lengjen égszínkék kendőd a kezedben!
De sokat viháncoltunk mi ketten!
Járd vigaszul, járd még szilajon!
Arany násfám! Lehulló napom!
Mint örökre búcsúzó szerelmes,
áhitattal úgy nyúlok kezedhez.
Ifjúságom! Lelkemből szakadt!
Menj utadra, éltess másokat!
1921. november 18.