Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Все грустно, все!
Все грустно, все! (Russian)Все грустно, все! Наш тихий разговор И сумерки, и лампы одинокой Унылый свет… И твой прекрасный взор, Моя любовь, мой ангел темноокий.
Смотри — и там, за сумрачным окном, Заглохший сад, желтея, умирает. И он, как мы, скучает о былом, И он, как мы, весну воспоминает.
Все грустно, все! Ночных теней приход И робкая звезда на небосводе — Все тихие мечтания зовет К забытым снам, к потерянной свободе.
Но вечностью земного торжества Не усладишь небесное мгновенье, И нашу грусть не выразят слова: Она души бессмертное стремленье!..
|
Minden olyan szomorú! (Hungarian)Minden oly szomorú! A szürkület, csöndes beszélgetésünk s a leverten hunyorgó árva mécs...És szép szemed, sötét szemed is szomorú, szerelmem.
Gazos kert sárgul a pára-lepett ablakon túl, már haldokolva - nézz ki! Ő is, mint mi, a múlt után eped, ő is, mint mi, a tűnt tavaszt idézi.
Minden oly szomorú! Ha nagy csapat csillag remeg, ha árny hever a tájon - magához vonzza az ábrándokat az elveszített szabadság és álom.
De nem adsz gyönyört földi győzelem öröklétével a mennyei percnek, s a szóban nem fér el a gyötrelem: gyötrődni vágynak szüntelen a lelkek!
|