Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Azelőtt és most (Прежде и теперь in Hungarian)
|
Прежде и теперь (Russian)В броженьи юности капризной, Под лепет музы молодой Я грезил милою отчизной, Как отрок юною женой.
Тогда мечта мечту рождала, И жизни смутные черты Под легким флером покрывала Блистали солнцем красоты.
И, все нечистое стыдливо От взора юного тая, Отроковицею счастливой Являлась родина моя.
Теперь то время миновало, Мечта недвижна и мертва, — И сердцу родина предстала Осиротелой, как вдова.
И за нее в часы сомненья Страдает молча, не спеша: В горниле страсти и волненья Перегоревшая душа.
|
Azelőtt és most (Hungarian)Még a szeszélyes ifjukorban, míg múzsa csókolt s friss tavasz, kedves hazámról álmodoztam, mint ifjú hitveséről kamasz.
Akkor még álmot szült az álom, s könnyű fátyollal fedte be mindazt, mi zilált e világon - szépség villant mindenfele.
Akkor szemérmesen vigyázott: s elrejtette mindazt, ami rút - hazám boldog-süldő leány volt, nem búsította a fiút.
Az idő most már messzi száguld, az álom dermedt és halott. Látom: a haza úgy elárvult, mint öreg özvegyasszonyok.
Kimérten, némán szenved érte kétségek közt, a szenvedély s a düh kohóiban kiégve e lélek, ameddig csak él.
|