Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Elnémult a vihar (Умолк весенний гром in Hungarian)
|
Умолк весенний гром (Russian)Умолк весенний гром. Все блещет и поет. В алмазных каплях сад душистый. И опоясала лазурный небосвод Гирлянда радуги лучистой.
От ближних цветников запахло резедой, В кустах резвей щебечут птицы. Гремит неясный гром над высью золотой, Как Грохот дальней колесницы.
Трепещет влажный блеск, как искры на лист Под освежительной прохладой… Лягушка серая подпрыгнула в траве И снова скрылась за оградой.
По мокрому шоссе, в мерцающем платке, Прошла усталая цыганка. Кричат разносчики, и где-то вдалеке Гнусит печальная шарманка.
|
Elnémult a vihar (Hungarian)Elnémult a vihar. Minden dalol, nevet. Gyémántcsepp ül a kert füvére. Körülkarolja most a tavasz-kék eget a szivárvány sugár-füzére.
A virágágy felől rezedák szaga száll, madárraj csivog a bokorban, mint távoli kocsik robaja, döng a táj fölött az ég, aranya lobban.
A párás ragyogás, mint szikra lomb között reszket, hűs szellő fújja. A fűből egy varangy a magasba szökött, s elbújt a kerítésnél újra.
Nyirkos országúton fáradtan ballag egy villogó kendőjű cigánylány. Házaló kiabál, s távolban nyekereg egy bánatos kintorna árván.
|