Szeverjanyin, Igor Vasziljevics: Kimondhatatlan (Невыразимая поэза in Hungarian)
|
Невыразимая поэза (Russian)Невыразимо грустно, невыразимо больно В поезде удалиться, милое потеряв… Росы зачем на деревьях? В небе зачем фиольно? Надо ли было в поезд? может быть, я не прав?
Может быть, только плакать было бы проще, лучше Перед такой страдальной, точно всегда чужой? Нежно письмо оскорблю; только когда получишь Эту цепочку строчек, спаянную душой?
Бело ночеет поле, и от луны в нем мольно, Филины-пассажиры и безлошаден пар… Невыразимо грустно! невыразимо больно! Хочется мне вернуться, но позади — кошмар!
|
Kimondhatatlan (Hungarian)Kimondhatatlan aggaszt, kimondhatatlan éget: vonaton messzi menni attól, aki szeret... A fák mért harmatosak? Színe mért kék az égnek? S tényleg kell-e mennem? Vagy tán csak tévedek?
Tán jobb lett volna sírni, könnyebb lett volna sírni előtte, aki szenved, bár mindig idegen? Levelem korholom csak, mikor fog már elérni betűkkel láncozottan, lelkemmel terhesen.
Derengő éj borítja holdtól puhán a rétet, baglyok az új útitársak, köd száll, nincs irgalom... Kimondhatatlan aggaszt, kimondhatatlan éget!- Szeretnék visszatérni, s ott vár a borzalom!
|